Tehát ott hagytuk abba,hogy szépen lassan teljes egészében átálltam a szilárd táplálkozásra próbaképpen.Hiszen ha már teljes életet akarok élni,akkor a jó kaja elengedhetetlen kellék ehhez.De ha nem bírja az ember kiüríteni a felesleget,akkor hiába jó kaja.Az itthoni kezelésemmel elértem egy szintet,ahol már meg mertem próbálni,úgyhogy bele is csaptam a lecsóba.
Két napig a következőket ettem:egy egész grillcsirke jó fűszeresen,mert már tápkieges hetek alatt meg voltam zavarodva normális kaja híján.Paprikás krumpli jó kis lecsó kolbásszal,disznósajt,kakaós palacsinta,füstölt főtt császár,sajtburger. Jó nehéz,fűszeres kaják direkt.Nem is rohangáltam a WC-re minduntalan,visszatartottam két napig,hogy biztosan orbitális mennyiségű fekália várja,hogy kiürítsem.Ezzel mintegy főpróbát tartottam,hogy ánuszrózsám és a végbelem alkalmas lesz e a feladatra,hogy emberként éljek a továbbiakban az orvos segítsége nélkül.Egészen addig tartottam vissza,ameddig ki nem kívánkozott magától,de szigorúan csak 2 nap után.Tehát bevártam a szülési fájdalmakat.Olyan volt a szülési fájdalom most,mint egy régen nem látott kedves ismerős.Szinte ujjongtam magamban,hogy eljutottam eddig,mert azt jelentette,hogy javultam annyit,hogy kísérletezhetek bátran.És nem utolsó sorban igazi,rendes kajától,amikor a port kevergettem bögrékben,akkor ez szinte lehetetlennek tűnt,hogy valaha is lesz ilyen.Szóval elindultam a trónterembe a szülési fájdalmaimmal,de reménykedve,hogy tudok még hurkát tölteni.
Szóval ki értem,első dolgom volt gyorsan kikenni ánuszrózsámat a szokásos kiét ujjpercnyi mélységig a vazelines krémmel mintegy nyálkás,síkos réteget alkotva vele,hogy megelőzzem valamennyire a bajt.Aztán leültem,elmormoltam egy gyors imát a zökkenőmentes ürítésért,de akkor már alig bírtam visszatartani.Hirtelen pánik tört ki rajtam,hogy mi lesz akkor,ha megint hetekre,hónapokra letaglóz a dolog...de akkor már hiába féltem,mert megállíthatatlanul megindult kifelé az enyhén bélformára száradt,kőkemény kolbász.Először csak lassan,méltóságteljesen mozdult meg,akkor úgy éreztem,hogy most már itt a vég.Nem is tudom mit gondoltam,hogy majd vissza tudom tuszkolni?Ezt már nem lehetett elhalogatni,most kellett megszülnöm.Aztán végül minden erőmmel arra törekedtem,hogy ánuszrózsám nyisson és ne szaggassa meg a kolbász.Aztán rátoltam amennyire erőm engedte és egy harci üvöltés közepette erőből elkezdtem tolni,lökdösni,noszogatni kifelé.Hosszú hónapok után először nyílt meg ánuszrózsám ilyen szinten,először akadt,nem bírtam annyira nyomni,hogy meginduljon kifelé,viszont nem fájt a végbelem.Csak a kísérő görcsök fájtak.Megpihentem hát és most már teljes bátorsággal,határozottan oda passzíroztam a fekáliát a nyíláshoz,ami szépen lassan meg is nyílt valamelyest,közben végig üvöltöttem,mint aki a haláltusáját vívja,ezzel mintegy erőt adva magamak.Aztán hirtelen hoppp!!!: elkezdett megindulni éles recsegve fingások kíséretében a hatalmas magzat egyenesen a fajanszba! Mindezt végre fájdalom mentesen! persze fájdalom az volt,de nem olyan,mintha tűket ürítettem volna,hanem csak olyan,mint amikor váratlanul vastagabbat ürítesz,mint gondoltad eleinte.Kissé megkönnyebbültem,viszont a szemem a nagy erőlködéstől teljesen bekönnyesedett.Ekkor éreztem meg a szagát,amely határozottan testes,zamatos,kövér aromákkal és gondolom metán gáztól baromi tömény formában érződött.Ilyet is régen éreztem már,tápkiegtől szagtalant lehet csak fingani.És most jött egy jó kis fingharsona,a nyálkás végbelemtől igaz csak mélyebb,dorombolósabb hangja volt,de legalább nem fájt,hanem baromi jól esett.Teljesen elárasztott az illatanyag,nagyon élveztem,aztán jött még egy kolbász fele ennyi szenvedés,kétszer ennyi megkönnyebbülés,utána már nem jött.Ne volt tökéletes üresség érzetem,de boldogan hagytam el a helységet,fájdalom nélkül.Csak ánuszrózsám volt nyitottabb,de ez belefért.Utána később még visszatértem egy darabos adagot leadni,de ez már csak a ráadás volt.A főpróba remekül sikerült és még sok-sok hurkát fogok majd tölteni..
Ezt hozza ki az emberből az orvostól való félelem és a megaláztatástól való rettegés.De így utólag nem bánom,mert bebizonyítottam magamnak,hogy van akaraterőm,kitartásom és némi józan eszem.Bölcsebb dolog lett volna az orvost választani,mert a hónapokig tartó szenvedés nem jó,sőt,nagyon rossz.ha lenne munkám,akkor ugrott is volna ez miatt tutira a rengeteg hiányzás miatt.Ez az akaraterős dolog csak utólagos tanulság leszűrés volt,önnyugtatás.Ezért mindenkinek azt ajánlom,hogy ne féljen az orvostól,vagy ha fél is,akkor ne legyen gyáva,mint én,hiszen az,ami nekünk "úristendecikielnemmegyek",az neki mindennapos dolog.És amivel az ember éveken,hónapokon át szenved,lehet,hogy 2 nap alatt megoldja.Örülök,hogy túlestem ezen és eddig tünetmentes vagyok.
Nem fogtok azért cikk nélkül maradni,mert a következő az arról fog szólni,hogy hogyan jöttem vissza egyszer a fitymaszűkületből.
