Már egy hete csak a szarásról
posztolok mindig,meg-megállva.
Recsegő fingással kövéren
mentem a wc-re serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a görcsöket másra.
Engem hagyjon a fájó szarással.
Csak ment és görcsölgetett némán,
nem fingott, nem is szelelt énrám
s a kakák fényesen, suhogva,
keringtek, s estek a fajanszba.
Nem székelnék, de most már késő,
most látom, milyen csontszáraz ő -
bélforma alak csobban a vízben,
ánuszt nyitott,tépett széjjel.
